Welcome to Gaia! ::

LOL és mit mondtál neki? Egy angol kifelyezés? XD xd xp

őhh... csak simán kell számolni a háromszögben, vagy cos sinusos egyenleteket kell megoldani..utobbi esetben megszívtad, tavaly még tudtam, idén már kiesett a fejembőlXD

Fogalmam sincsen már miről beszélsz aranyomXD Én nekem azt kelett volna tudnom hogyan lehet logaritmus egyenletet megoldani, mennyi 28százalékos sósavat kell hozzáönteni valamenyi gram ennyi százalékoshoz, hogy valamenyi százalékos legyen. Ha megvan adva 4 pont koordinátája, akkor a négszög középvonalainak hol van a metszéspontjuk, stb....stb...stb... crying

nem sweatdrop

hmmm....látom számíthatok rátok.......szép....mondhatom.....kösz, de van saját különbejáratú nyomorom 3nodding

Tiszta fáradság az élet nagyon nagyon.

NYomor...erről jut eszembe megkaptunk a biosz emelt érettségi szóbelijének egy részét.. és most olvastgatom..hát nem kéne gonk gonk nagyon brutálisak.... direktbe a legnehezebb és legszöszösebb cucok... crying Csakhogy ti is örüljetek:
6.tétel
A vegetatív szabályozás
Milyen folyamatok szabályozását jelenti a vegetatív szabályozás ? Hogyan valósulnak meg a vegetatív szabályozási folyamatok ? Mi jellemzi a vegetatív mozgatórostok hatását ? Milyen anatómiai különbségek jellemzik a szimpatikus és paraszimpatikus rostok központból való kilépését és lefutását ? Hogyan jelentkezik egy szervezeten a szimpatikus túlsúly hatása ? Miben nyilvánulnak meg egy szervezetben a paraszimpatikus túlsúly hatásai ? Melyek a vegetatív központok és milyen szerveződés jellemzi őket ? Hogyan valósul meg a légzés szabályozása ? Hogyan valósul meg a táplálkozás szabályozása ? Hogyan valósul meg a keringési szervrendszer szabályozása ? Mi jellemzi a kiválasztás szabályozását ?

A vegetatív szabályozás a zsigeri szervek összehangolt működését és a belső környezet viszonylagos állandóságát biztosítja. A zsigeri szervek alatt értjük a vérkeringés, a légzés, a táplálkozás és a kiválasztás szervrendszereit felépítő szerveket. A szabályozás jellemzője, hogy a folyamatok során szükségessé váló ingerválaszok végrehajtását az akaratunkkal nem tudjuk befolyásolni.
Ezeknek a folyamatoknak a szabályozása is, a szomatikus szabályozáshoz hasonlóan reflexívek segítségével valósul meg. A reflexív receptorból, bevezető afferentációból (befelé futó információkat szállító szakasz), központból, ingerválaszt a központból kijuttató efferentációból és a végrehajtó szervből áll. A belső szervekben lévő receptorok az interoceptorok. Az interoceptorokban az ingerek - belső állapotváltozások - hatására létrejövő akciós potenciálok a vegetatív érzőrostokon keresztül jutnak be a vegetatív központokba. Vegetatív érzőrostokat tartalmaznak a gerincvelői idegek, valamint az agyidegek közül a III.., a VII, a IX., és a X. agyideg.
Egyes esetekben nincsenek interoceptorok, hanem a vegetatív központok közvetlenül a vér kémiai összetételéből szereznek információkat a belső környezet pillanatnyi állapotáról. A nyúltvelői légzőközpont vegetatív központi sejtjei például a rajtuk keresztüláramló vér szén-dioxid tartalmának növekedése esetén váltják ki a belégzést. Ez a belégzési kényszer, ezt az akaratunkkal csak rövid ideig vagyunk képesek megakadályozni.
A vegetatív reflexív befelé futó szakasza a szomatikus reflexpályák afferentációjával megegyező felépítést mutat. Az interoceptorból egy bipoláris neuron perifériás nyúlványai hozzák el az ingerületet és centrális nyúlványaikkal pedig továbbítják azt a vegetatív központ irányába. A bipoláris neuronok a szomatikus érzőidegsejttel együtt a gerincvelői idegek hátsó gyökerében lévő érződúcokban találhatók. A centrális nyúlvány ugyanúgy a hátsó gerincvelői gyökéren lép be a központi idegrendszerbe és a vegetatív központi sejteken végződik.
A reflexív felépítésében a szomatikus reflexívekkel összehasonlítva különbség az efferentációban, a kilépő, választ továbbító idegek elhelyezkedésében és működésében van. A gerincvelő mellső mozgatószarvából kilépő vegetatív mozgatórostok ugyanis nem futnak közvetlenül a belső szervhez, hanem előtte egy szinapszis van, azaz minden esetben átkapcsolnak. A szinapszis lehet a szervtől távolabb a gerincvelő közelében, de lehet közvetlenül a szervnél vagy a szerv falában is.
A vegetatív működésekben változásokat eredményező mozgatórostok szervekre gyakorolt hatásukat tekintve két csoportba sorolható: szimpatikus és paraszimpatikus hatású idegek.
A kétféle élettani hatás ellentétes, a szimpatikus hatás mozgósítja a szervezet működését, a paraszimpatikus hatás a szervezet erőinek a tartalékolása irányába hat. Valamennyi belső szervünk kettős beidegzésű, szimpatikus és paraszimpatikus rostok egyaránt futnak hozzá. Átlagos körülmények között a két hatás egyensúlyban tartja egymást, ez határozza meg a szervezet pillanatnyi állapotát. Veszélyes helyzetben, stresszhatáskor, nagy fizikai megterhelés esetén a szervezet állapota szimpatikus túlsúlyba, békés, nyugodt, jóllakott állapotban paraszimpatikus túlsúlyba kerül.
A szimpatikus és a paraszimpatikus hatású idegrostok a központi idegrendszert egymástól jól elkülönülő területeken hagyják el és lefutásukban is különbségek mutatkoznak. A paraszimpatikus rostok egyrészt az agyidegben találhatók (III.,VII.,X.), másrészt a gerincvelő utolsó, keresztcsonti szakaszából lépnek ki. A szimpatikus hatású rostok a háti és az ágyéki csigolyatájaknak megfelelő szakaszokból kilépve hagyják el a gerincvelőt.
A kétféle hatású rost lefutásában levő eltérés a mozgatórostok átkapcsolási helyében mutatkozik meg. A szimpatikus rostok átkapcsolása mindig a gerincvelő két oldalán sorakozó szimpatikus dúcokban van, a paraszimpatikus hatású rostok átkapcsolása legtöbbször a zsigeri szerv falában lévő, úgynevezett fali dúcban történik.
Szimpatikus hatásra a szív működése gyorsul, a vérnyomás emelkedik, a vázizmok erei kitágulnak és az izmok vérellátása megnő, a tüdőben a hörgőcskék szintén tágulnak, a pupilla ugyancsak kitágul, a szervezet anyagcseréje a lebontó folyamatok irányába mozdul, ugyanakkor az emésztési folyamatok és a bélperisztaltika lassulnak.
Paraszimpatikus hatásra a szív működése lassul, a vérnyomás csökken, a vázizmok erei összeszűkülnek, a tüdő hörgőcskéi is szűkülnek, a pupilla is összeszűkül, a szervezet anyagcserefolyamatai az építő folyamatok irányába mozdulnak el, ugyanakkor az emésztés fokozódik, a belek perisztaltikája is növekedik.
Mint látható, a szimpatikus és a paraszimpatikus hatások egymással ellentétesek.
A vegetatív központok hierarchikus szerveződésűek. A legalacsonyabb szintű vegetatív központ a gerincvelő. Vannak olyan vegetatív reflexek, amelyek befutó információi nem kerülnek magasabb szintre, a válasz a gerincvelői vegetatív központokból indul ki. Ilyen például a húgyhólyag telődésének hatására bekövetkező összehúzódása.
A második szint s vegetatív központos rendszerében a nyúltvelő. Itt több életfontosságú vegetatív reflex központja van. Ilyenek a légzési, a nyálkahártyareflexekkel kapcsolatos (köhögés, tüsszentés, nyelés stb.), a vérkeringés valamint a táplálkozással kapcsolatos központ.
A következő szint a köztiagy hipotalamusznak nevezett agyterülete. Ebben az éhségi és a jóllakottsági, a fűtő és a hűtő valamint ozmoregulációs központ van. (Ha például a éhségközpontot elektromosan ingereljük az állat annak ellenére táplálkozni fog, hogy majd kidurran. Hasonlóan a jóllakottsági központ mesterséges ingerlésékor az állat akkor sem fog táplálékot felvenni, ha az éhhalál szélén áll stb.)
A legfelsőbb vegetatív központnak az előagy limbikus kéreg nevű ősi területe. tekinthető.
A táplálkozás szabályozása több szakaszból áll: táplálékfelvétel, emésztés, felszívódás, a salakanyagok kiürítése. Ezek a folyamatok elsősorban különböző idegek útján a központi idegrendszer vegetatív központjainak szabályozása alatt állnak.
A táplálékfelvételt az éhségérzet előzi meg. Ezt részben a vércukorszint csökkenése, részben az üres gyomor ellazulása következtében, a falában lévő mechanoreceptorok ingerületbe kerülése eredményezi. Ezek mellett az íz és szagingerek is szerepet játszanak az éhségérzet kialakításában. A szájba került táplálékot rágással aprítjuk össze, miközben a VII. és a IX. agyideg közvetítésével a nyálmirigyek is megkezdik működésüket. (Ebben a folyamatban is szerepet játszhatnak feltételes reflexek): A nyálelválasztás reflexívének érző szára az ízlelőbimbókból indul. A nyelés egy bonyolult, összetett reflex. Első fázisa még szomatikus beidegzésű, ezért akaratlagos tevékenység. A nyelőcsőbe került táplálék mozgása a nyelőcső perisztaltikája révén valósul meg, amely a X. agyideg vegetatív beidegzése alatt áll. A garattól egészen a végbélig a teljes bélcső szabályozás akaratunktól független vegetatív szabályozású. A gyomornedv termelése akkor kezdődik amikor a falat a szájüregbe kerül. majd a gyomorba kerülése tovább fokozza a nedvtermelést. A folyamat részben hormonális hatásra, részben reflexesen, ugyancsak a X. agyideg működése következtében megy végbe. (A hormonhatásért a gyomorfal sejtjei által termelt gasztrin a felelős. A gasztrin serkenti a máj epetermelését és ürítését és serkenti a hasnyál termelését és fokozza vékonybél perisztaltikáját is.)A vékonybél szabályozása idegi úton a X. agyideg paraszimpatikus rostjain és a gerincvelő mellkasi tájékának szimpatikus rostjain keresztül történik. A székletürítés paraszimpatikus reflexes folyamat, amely agykérgi befolyás alatt áll.
A légzés szabályozása reflexes folyamat. Légzési központok a hídban és a nyúltvelőben vannak. A légzést a központ receptorfunkciójú sejtjeinek ingerületi állapota indítja meg, amely a vér kémiai összetételének megváltozásakor következik be. Ha növekedik a vér szén-dioxid koncentrációja vagy a vér oxigénhiányos, akkor a nyúltvelőben lévő légzőközpontok aktivitása következtében a légzésszám növekedni fog. Kilégzést vált ki a tüdő léghólyagocskák falában lévő mechanoreceptorok ingerületi állapotba kerülése is, amelyet a léghólygocskák levegővel való megtelése következtében fellépő feszülésük okoz.
A normális, nyugodt ritmusú légzés létrejöttéhez a nyúltagyi és a hídban lévő be- és kilégző központok összehangolt működése szükséges. A reflexív kimenő, mozgató szára a mellkasfal és a rekeszizom mozgását befolyásolja a gerincvelői mozgatórostokon keresztül.
A keringési szervrendszer részben idegi, részben hormonális szabályozás alatt áll. Az aortaív és a nyaki verőér elágazásban mechanoreceptorok találhatók, amelyek a vérnyomás mértékét érzékelik. Ugyanezeken a területeken a vér kémiai összetételét érzékelő kémiai receptorok is találhatók, ezek a vér oxigénkoncentrációját "mérik".. Az ezekből eredő vegetatív érzőrostok a nyúlvelőben lévő keringésszabályozó központba jutnak, amelyben egyes neuronok nyomásfokozó, mások nyomáscsökkentő hatásúak. Innen erednek azok a vegetatív végrehajtó rostok, amelyek a szükségleteknek megfelelően befolyásolják a szívműködést, illetve a kisebb artériák szűkítésével vagy tágításával biztosítják az állandó vérnyomást. A kiválasztás szabályozása hormonális úton valósul meg. Ha a szervezet víztereinek ozmotikus koncentrációja nő - hiperozmotikussá válik - a hipotalamusz nagysejtes idegmagja által termelt vazopresszin mennyisége a vérben növekedik, és ennek következtében a vesecsatornácskákban fokozódik a vízvisszaszívás. A nátrium-ionok fokozott megőrzését a mellékvesekéreg által termelt aldoszteronszint növekedése biztosítja. A vese idegi szabályozása alárendelt jelentőségű. A X. agyideg a vesearteriolák vérnyomásának változásán keresztül képes befolyásolni a vizelet mennyiségét.

B tétel: A Brundtland-jelentés
Olvassa el az alábbi két idézetet (Fazekas-Szerényi: Biológia I.-II.), majd oldja meg a hozzájuk kapcsolódó feladatokat
„ A Brundtland-jelentés
…Az ENSZ közgyűlése 1983-ban hozta létre a Környezet és Fejlődés Világbizottságát. Feladata a környezet rohamos romlása, a gazdasági fejlődés és a társadalmi jólét közötti kapcsolat vizsgálata volt. Elnöke Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök-asszony lett. A huszonkét bizottsági tag közül tizennégyen fejlődő országokból érkeztek. Bizottsági tag volt Láng István (1931 –) akadémikus is. Munkájuk végeredményét 1987-ben hozták nyilvánosságra Közös jövőnk címmel. Ez került be a köztudatba Brundtland jelentés címen. A jelentés foglalkozott a népesedés és az élelmezés kérdéseivel, kutatta az energiaellátás megoldásának lehetőségeit és a nagyvárosok kihívásait. Ajánlásokat fogalmazott meg az ENSZ, a fejlett és a fejlődő országok számára egyaránt. Bár a jelentés jól diagnosztizált, a terápiára tett javaslatai megszívlelendők, de sajátos módon komoly áttörést a problémák világméretű, közös megoldásában az azóta eltelt két évtizedben nem hozott…
…
A Riói Csúcstalálkozó a diverzitás védelméről
1992-ben Rio de Janeiróban tartották a Riói Csúcs néven ismertté vált konferenciát, melynek témája a környezet és a fenntartható fejlődés kérdése volt. Százhetvennyolc ország kormányzati szintű delegáltja, valamint műholdas közvetítés révén mintegy nyolcezer nem kormányzati szervezet vett részt ezen a nagyszabású fórumon, és nézett szembe a szegénységgel és a környezetromlás globális problémáival. A viták lezárását követően a résztvevők sokkal inkább elvekben, mintsem konkrét lépésekben egyeztek meg, és nemigen közeledett a szegényebb és a gazdagabb országok álláspontja egymáshoz. Nem született határozat ellenőrzésekről, és pénzügyi támogatásokról sem. Ennek ellenére sokan fontos lépésként értékelték azokat a döntéseket, amelyek a felzárkózást segítenék, és csökkentenék a további környezetpusztítást………
Ezek a nem kötelező érvényű elvek az egyes országok számára körvonalazták azt a politikát, amely megvédheti a környezetet, megóvja a Föld élőlény együtteseit……”
Fejtse ki miért lehet az, hogy vannak, akik feloldhatatlan ellentmondást látnak a Brundtland jelentés törekvései és a Riói csúcstalálkozó törekvései között? Mit értünk diverzitáson? Miért fontos a diverzitás megőrzése? Valóban van ilyen ellentét? Ha van azt feloldhatatlannak látja? Véleményét támassza alá érvekkel!
Kifejtés: Az egyik vélemény az lehet, hogy ellentmondás a két konferencia törekvése között nincs, legfeljebb hangsúlyeltolódásokról lehet beszélni. A Brundtland-jelentés mögött álló csoport vizsgálódásának megközelítési módja az ember oldaláról közelíti meg a fenntartható fejlődés kérdését, a riói konferencia megközelítési módja pedig a természet oldaláról történik. Az alapvető kérdések problematikája azonban azonos: összességében nő a Föld népessége, nő a táplálékigény, nő az energiaigény és nő a helyigény is. Ugyanakkor a bioszféra fennmaradásának záloga a három és fél milliárd év alatt kialakult genetikai, egyénekben, populációkban stb. megnyilvánuló diverzitás. A bioszféra, mint legmagasabb egyed feletti szerveződési szint működéseinek alapvető ökológiai törvényszerűségeit ma már ismerjük, ezért prognosztizálhatók a jelenlegi folyamatok következményei.
A diverzitás sokféleséget jelent, amely az evolúció során kialakult allélkombinációk variációs lehetőségein alapszik. Az ökológiában a vizsgálatát a társulások szintjére szűkítjük le.
A megőrzése globális szinten azért fontos, mert a kialakult diverzitás a bioszféra fennmaradásának záloga. A társulások szintjén a már kialakul és működő társulások annál stabilabbak, annál inkább ellent tudnak állni a kedvezőtlen környezeti hatásoknak, minél nagyobb a diverzitásuk. Például ha egy társulás egy termelő, egy elsődleges fogyasztó, egy másodlagos fogyasztó és egy csúcsragadozó populációból áll, azaz kis diverzitású, a táplálkozási lánc legalsó szemének, tehát egyetlen populációnak a kiesése a teljes társulás eltűnésével jár. Nagyobb diverzitású populációkban sokkal összetettebb táplálkozási láncok alakulhatnak ki, ezért a társulás is stabilabb.
Igazi ellentmondást nincs, szinkronba kell(ene) tudni hozni a bioszféra működési igényeit a társadalmi igényekkel. Ez megvalósítható lenne össztársadalmi szinten, például jóval igazságosabb elosztási rendszerek révén.