Welcome to Gaia! ::

Mondta Beatrice gúnyosan, mikor a kis csapat elérte a szolgálók területét. A konyha üresen állt, Josh nem volt sehol.







Megan elhallatott. Először Laura-ra, majd Beatrice-re pillantott, majd vissza a lányra.
















Laura elvesztette a türelmét. Lekapott a falról egy felakasztott húsvillát és lecsapta azt a kislány elé az asztalra. A zajra mindenki megugrott.







Megan elvette a húsvillát, ami felé Beatrice, már nyúlt is, majd visszaakasztotta azt a helyére.




Mondta Megan, majd suttogóra fogta, hogy más ne hallja, amit mond, csak Laura.







Mondta halkan Laura. Megan összerezzent, mert tudtam, érezte a lány hangján azt, hogy amit mond, komolyan mondja.







Mondta megdöbbenve Megan, mikor a lány elhajolt tőle a legtermészetesebb mozdulattal.

Laura nem tudott mit mondani, ehelyett inkább megölelte testvérét, hosszan és keményen, mégis gyengéden. Már csak ők ketten maradtak.




Kérdezte Megan, mikor felnézett a palacsintasütésből. Beatrice kért reggelije elkészült, de a kislány nem volt sehol.













Megan előkeresett egy hatalmas kést és magához vette.




Megan vezetésével a kis csapat megindult. A lány tudta merre tart, nem vaktában keresgélt. Biztos volt abban, hogy Beatrice az étkezőbe akart bemenni.




A kvartett végigsétált a cselédek részlegén, egyenesen a bejárat előtt elterülő nagy lépcsőig. Az étkező ajtaja csupán pár méterre volt. Ekkor látták meg az ajtó tövében ülő Beatrice-t. A kislány látszólag álomba sírta magát.




Megan meglökdöste a kislány vállát, de Beatrice nem ébredt fel. Kis feje oldalra billent, teste lassan végigcsúszott az ajtó mentén és elterült a földön.










De a kislány nem felelt. Nem is tudott volna. Könnyes arca alatt, nyakán kétoldalt lilás foltok éktelenkedtek, amik két-két tenyeret formáztak. Beatrice-t megfojtották.

Mondta Rachel, mikor halkan kilopózott abból a szobából, ahol Davide-del addig rejtőzködtek. A férfi aludt, méghozzá elég mélyen ahhoz, hogy ne riadjon fel a zár kattanására.




Mondta Rachel, mikor bezárt kedvesét. A kulcsot elrejtette szoknyája egyik alsó rétegébe.




Gondolkodott Rachel hangosan, miközben megindult az emeleten a földszintre vezető lépcső felé. Okfejtése jó volt, csupán a helyet tévesztette el.




Megtorpant a lépcső tetején és inkább a másik szárny felé vett az irányt, ahol a lány szobája volt. Lassan lépdelt, igyekezett kevés zajt csapni. Magához vette az egyik fegyvert, amit még Davide-del hoztak el a társalgóból, de nem önvédelemre akarta használni. Meg akarta ölni az elkövetőt, akárki legyen is az.




Suttogta, mikor elérte a lány szobáját, de nem kapott választ. Lassan elfordította a kilincset és bedugta egyik kezét, jelezvén, hogy nem akar senkit bántani. De erre sem kapott választ.




Egy furcsa, leginkább valami mormogásra emlékeztető nesz ütötte meg Rachel fülét. Azt remélte, a gyerekek azok.




Rachel úgy is tett, ahogy mondta. Lassan belökte az ajtót. Mindkét kezét a magasba emelte, az egyikben a fegyvert fogta, de nem a tusánál, hanem fölötte, ahonnan nem érhette el a kakast és a ravaszt.




A függönyök be voltak húzva. Beletelt pár másodpercbe, míg Rachel szeme hozzászokott a szobában uralkodó, már-már vészjósló homályhoz. Tett egy lépést, de ekkor mögötte valaki becsapta az ajtót.




Kiáltott fel Rachel ijedtében és kezébe kapta fegyverét…

Kapott a szívéhez Rachel, mikor meglátta a hang tulajdonosát.













Rachel egy percre tenyereibe temette arcát, majd felnézett.










Kuro félrenézett, mintha nem értené, amit Rachel mond, majd bólogatni kezdett.




Nem érkezett válasz, se fejrázás, se valamiféle morgás se semmi.







Kuro megremegett, mintha valami változott volna benne belül, majd felemelte kezeit, amiket addig szorosan maga mellett lógatott.
















Mikor végre sikerült közös nevezőre jutniuk a hang kiadássokkal kapcsolatban Rachel és Kuro elindultak, hogy megkeressék a többi túlélőt.

Mondta Megan tőle szokatlanul zordan. Ella engedelmeskedett. Lassan a csoport elé került, ahogy mondták neki. Megan folyamatosan felé tartotta kését.










Mondta ellentmondást nem tűrően Megan. A csapat, Ella-val kiegészülve megindult a konyha felé. Seni sem szólt egy szót sem. A váratlan új társ rengeteg gondolatot vetett fel mindenkiben, de valahogy senki sem akart beszélni.




Mondta Megan, miközben kinyitotta a konyha ajtaját. Betessékelte a gyerekeket, majd ő is bement és becsukta az ajtót.













Laura Shawn-ra pillantott, majd vissza Megan-ra. Shawn lenézett a földre.










Megan vett egy mély levegőt, kinyitotta az ajtót és kilépett rajta. Ella, még mindig odakint várt. Megan bezárta a konyha ajtaját, leakasztotta a kulcsot a kulcscsomójáról és becsúztatta azt az ajtó alatt.




Megan és Ella megindultak. Vissza a folyosón, fel a lépcsőn, el az egyik vendégszoba irányába, amit, talán még sosem használt senki ezelőtt. Ella belépett, nem várta meg Megan-t. A szoba fel volt dúlva, a bútorok fellökve, a kisebb tárgyak összetörve. Ez igazolta Ella történetének első részét.




Mondta Ella és berohant a fürdőbe. Megan követte. Odabent feküdt Ethan. Már semmit sem tudtak tenni érte. Mire sikerült felhívnia Ella-nak Megan-t az emeletre, addigra Ethan kivérzett.

Davide hírtelen kinyitotta szemeit. Egy kellemetlen álomból riadt fel, mielőtt az még befejeződhetett volna. Kicsit zavart volt, mintha nem is álmodott volna, hanem egy távoli, messzi-messzi emléket látott volna újra. Pont olyat, mint amilyenekre az ember gyermekkorából emlékezik. Homályos, és zavaros, de igaz.



Kérdezte az ágyon fekve Davide, de nem érkezett válasz. Nem is érkezhetett kitől, ugyanis Rachel, már régen elhagyta a szobát, hogy megkereshesse a gyerekeket.



A férfi az oldalára fordult. Rachel-t kereste tekintetével. Azt gondolta a nő is elaludt a várakozás közben, de nem.



De ismét nem érkezett válasz. Davide felkelt az ágyról és a fürdő ajtajához sétált. Bekopogott, de semmi. Végül benyitott.



Davide kirohant a szobába, azt hitte, csak az alvásból való ébredés miatt zavarodott meg és emiatt nem vette észre az alvó nőt odakint. De ismét tévedett.



Immár biztos volt abban, hogy Rachel nincs a szobában. Az ajtóhoz rohant és megragadta a kilincset. Tudta, hogy úgy is zárva lesz. Valahonnan érezte ezt, de akkor is elfordította.



Davide lassan lerogyott a földre és hátát az ajtónak vetette. A plafont nézte és tűnődött, mit csinálhat Rachel most. Tudta, hogy jól van. Nem féltette.

Laura talán, csak magának tette föl ezt a kérdést hangosan, mégis kapott rá választ.







Shawn lehajtotta fejét. A Laurának szánt válasza egyszerre volt ironikus és igaz. Mégis, túlságosan szürreálisnak hatotta, abban a helyzetben.













Beállt a csönd. Egyikőjük sem szólalt meg, mindenki a másik szaván töprengett. Tényleg nem tudták, hogyan fognak ezután élni. Se Laura, se Shawn nem ismerte a családot eléggé behatóan, hogy választ adhasson arra kérdésre, hogy hogyan tovább. Végül, Laura törte meg a csendet.




Laura elnevette magát, de arcáról gyorsan lefagyott a mosoly. Shawn-ra nézett, aki pedig vissza rá.




Shawn elkapta a fejét Laura felől. Érezte, hogy átjárja valami furcsa érzés. Valami ismeretlen dolog, ami addig sosem járta még át. Akkor és ott nem bírt a lányra nézni. Valamiért szégyellte magát.

Hallatszott a suttogás egy sötét szobában. Senki más nem volt ott, csak az, aki beszélt. Megállás nélkül hajtogatta ugyan azt a mondatot, miközben előre-hátra hintázott saját térdeit ölelve a földön.








































Mintha csak megnyomtak volna egy gombot, olyan egyszerűséggel tűnt el Josh és lépett helyébe az, aki eddig szólongatta.