|
|
|
|
|
|
Posted: Wed Mar 23, 2011 3:34 pm
|
|
|
|
|
|
|
Posted: Mon Mar 28, 2011 8:17 am
|
|
|
|
Anne Már vagy egy órája elment… Vissza kellett volna már érnie…
Mondta Anne a falnak dőlve. A kívlről berácsozott ablakon bámult ki a kis rések között. A ház mögött elhúzódó erdőt nézte és az esőt. Az ég szürke volt.
Megan Anne úrnő, mennünk kell, nem várhatunk tovább!
Mondta Megan és felállt Josh mellől. A fiú meg sem mozdult, mióta az ágyra fektették. Kezei, már hűvösek voltak.
Megan Kérem, ne húzzuk az időt!
Anne Nem megyek sehová… Még van esély…
Ordított rá Megan Anne-re. Észhez kellett, hogy térítse, ki kellett rántania abból az állapotból, ahová a nő kergette magát.
Megan Már halott asszonyom! Tíz perc alatt megjárható az út oda-vissza! Ha sokáig keresgél vagy eltéved odafele, akkor is negyed óra! Nem tehet semmit!
Mondta Megan halkan, már-már vészjóslóan. A két nő egymás szemébe nézett, talán az eltelt órában először.
Megan A fiáért, még tehetünk valamit. Azzal nem segítünk, ha itt maradunk.
Megan Elbújtathatom úgy, hogy ne találják meg… Maga életben marad, ön győz…
Anne Mit akarsz ezzel mondani?
Megan nem válaszolt, de arckifejezése mindent elárult. Kész volt lemészárolni a másik csapatot. Anne elborzadt, elkapta fejét a lány felől és újra kibámult az ablakon. Kellett neki egy kis idő, míg elrendezte a dolgot magában, legalábbis arra a kisidőre. Nem nézett Megan felé, úgy indult meg. Kiléptek a folyosóra és elindultak, Josh testét hátrahagyták.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Posted: Mon Mar 28, 2011 8:18 am
|
|
|
|
A két nő némán és csendben haladt végig a folyosón. A konyha felé mentek, nem is sejtették, hogy nem olyan régen, más is megtette ugyan azt az utat.
Intett hátra Megan, mikor a folyosó fordulójában megpillantott valami furcsát.
Megan kilépett a fal rejtekéből. Óvatosan halad a félhomályban, míg el nem érte célját. A földön egy test hevert.
Mondta Megan halkan, miközben végigmérte a tetemet. Anne mellé lépdelt, mikor meglátta a rövid pihenő miértjét, arca elé kapta kezét.
Nyögte Anne halkan. Elborzadt a látványtól, ami elé tárult. A férfi arcát a felismerhetetlenségig bezúzták. Körülötte a szőnyeg össze volt gyűrve, a képek a falon ferdén álltak, az egyik le is esett és összetörött. Davide egyértelműen küzdött az életéért.
Megan Mennünk kell, jöjjön! Kérem!
Megan megragadta Anne-t a karjánál fogva és húzni kezdte tovább, előre. Lementek a nagylépcsőn, elhaladtak az étkező előtt, ekkor érte őket a meglepetés.
Kiáltotta Ella az étkező kivágódó ajtaja mögül, egy húsklopfolót szorongatott. Megan előkapta kését és védekező pozíciót vett fel.
Anne engedelmeskedett, nem is mert volna mozdulni. Ella lassan megindult Megan felé.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Posted: Mon Mar 28, 2011 8:19 am
|
|
|
|
Kérdezte Megan. Nem várt választ, gúnyos megjegyzésnek szánta kérdését. Azonnal átlátta a helyzetet.
Ella Sajnálom, nem tehetek mást.
A levegő megfagyott egy percre, senki sem mozdult, szinte levegőt sem vettek. Balsejtelmes perc volt, a vérengzés előtti utolsó pillanat. Végül a küzdelem elkezdődött.
Ordított fel Megan a küzdelem hevében. Anne hátratántorodott ijedtében, nem is sejtette, hogy Megan, a csendes és engedelmes cseléd ilyenre is képes. A lány előreugrott és nekifutott Ella-nak.
Ella lesújtott klopfolójával, Megan vállát találta el, de a lány meg sem remegett bele. Kicsavarta Ella kezéből fegyverét és fellökte a lányt.
Megan Nincs esélyed ellenem! Add fel!
Ella oldalról ugrott neki a lánynak, aki éppen készült leszúrni őt, mindketten a földre estek. Ella beletérdelt Megan gyomrába. A lány felordított, nem számított ilyen megfontolt támadásra. Kiejtette kését kezéből.
Kiáltott fel Ella. Lesújtani készült klopfolójával, de Megan megelőzte. A lány előkapta az apró kiskést, melyet mindig kötényében hordott és döfött. A lendület továbbvitte az apró pengét, ami felhasította Ella testüregét és zsigerei kifordultak. Ella erőtlenül kiejtette kezéből a klopfolót, ami hangos puffanással landolt a földön. Megan lassan felemelte kezeit és lelökte magáról Ella-t, aki lomhán terült el a földön és nem is mozdult többet.
Mondta Megan, miközben lassan feltápászkodott a földől. Anne lassan hátrálni kezdett.
Megan Ne féljen, nem fogom bánt…
Megan csak ekkor értette meg Anne reakcióját, a nő nem miatta hátrált. De már túl késő volt. Ethan mögötte állt és saját késével, melyet Megan az előbbi harc hevében ejtett el, döfte derékon a lányt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Posted: Mon Mar 28, 2011 8:21 am
|
|
|
|
Nyögte Megan, miközben derekában megpróbált hátrafordulni. Ethan kihúzta a pengét, majd megszúrta a lányt újra és újra.
Ordított Megan, miközben lassan a földre rogyott. Ethan csak állt és farkasszemet nézett Anne-nel. Csak akkor mozdult, mikor a nő végre nekiiramodott. Immár, minden mindegy volt neki. Győzni akart, hogy újra Harold Richmore elé kerülhessen és akkor megölje.
Ugrott meg Ethan, de nem jutott messzire. Megan elkapta a bokájánál és a földre rántotta.
Megan Akármi történik, ne jöjjön ide vissza! Bújjon el! Élje túl! A fiának szüksége van magára! Fusson! Könyörgöm, fusson a fia és a saját életéért!
Megan tudta, hogy ha Anne elbújik, minden más el fog rendeződni. Mindenki meghal és talán, vége lesz ennek a soha véget nem érő mészárlásnak.
Kapálózott Ethan a földön, hátra-hátraszúrt késével, egyszer megszúrta Megan vállát és nyakát is megsebezte, de ez nem állította meg a lányt.
Megan Legyen vége és kezdődjön minden elölről…
Ethan abbahagyta a szurkálódást. Egy pillanatra megértette miről beszél a lány. Vele is ugyan ez történt, mikor Harold széttépette árulása miatt. Nem szólhatott erről senkinek, nem is hitt volna neki senki. De akkor, ott, élete utolsó pillanatában mindent megértett és ez boldogsággal töltötte el.
Nyögte Megan és elrugaszkodott a földről, egyenesen rá az előtte fekvő Ethan-ra. Egy pillanat volt az egész. Megan megragadta Ethan fejét és egyetlen gyors mozdulattal kicsavarta a nyakát.
Anne erről mit sem tudott, már messze járt. Futott a fia és a saját életéért. Nem tudta, hogy Ethan már halott és azt sem tudta, hogy Megan, miután végzett Ethan-nal, lefordult a holttestről, összegömbölyödött mellette, lassan lehunyta szemeit és végre első alkalommal, békésen halt meg.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Posted: Mon Mar 28, 2011 8:22 am
|
|
|
|
Anne A fia…az egyetlen kisfiam…
Mormolta Anne, miközben futott a kihalt ház folyosóin. Nagyokat pislogott, hogy kipréselje szeméből az ott ragadt könnycseppeket.
Anne nem bírta magában tartani haragját és keserűségét. Tudta, ez végzetes hiba lehet, de képtelen volt elfojtani érzelmeit.
Anne Baszd meg Harold Richmore, te rohadt féreg!
Ordította bele a nagy semmibe, miközben átrohant egy kihalt folyosón és eltűnt egy másikon. Ereje egyre fogyott, végül lelassított és hamarosan meg is állt. Leült egy ódon, hatalmas és régi toronyóra tövébe. Nekidőlt és hallgatta a megnyugtató kattogást, amit az óra mechanikus részei ontottak magukból finoman.
Anne Nem hittem volna, hogy valaha még találkozunk…
Suttogta az órának. Míg Anne és Shawn itt éltek a válás előtt, Anne gyakran menekült ehhez az órához, hol elpanaszolni azt, ami a szívét nyomta, hol sírni Harold kegyetlenségei miatt. Az óra egyenletes zaja mindig képes volt megnyugtatni a nőt. Anne felkapta fejét. Motoszkálást hallott a folyosó végéről. Óvatosan felegyenesedett és nekilapult a falnak az óra takarásában.
Malreni Anne… Tudom, hogy itt vagy. Én vagyok! Gyere elő!
A nő előlépett az óra mögül.
Malreni Most nincs időm elmondani.
Anne Mégis, hogyan bízzak meg benned ezek után? Eltűntél! Kishíján megöltek! Megan Meghalt! Csak én maradtam…
Malreni felemelte kezét, jelezvén az asszonynak, hogy hallgasson.
Malreni Mennünk kell… Nem vagyunk egyedül!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Posted: Mon Mar 28, 2011 8:23 am
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|